200 szó

Kivonat a visegrádi választásokon induló polgármesterjelöltek egyikének – Félegyházi Andrásnak -a szórólapjáról:

„Kedvelem a személyes eszmecserét, ahol egymás szemébe nézhetünk. Látom ugyanakkor azt is, hogy az internet használói között túlnyomó többségben vannak a tisztességes szándékú emberek. Többekben fölmerülhetett a kérdés: hogyan tudom családom és építész hivatásom gyakorlása mellett a polgármesterséggel kapcsolatos teendőket ellátni?  A családom továbbra is első helyen van és marad. Számomra a család életre szóló elkötelezettség; persze, teher is, de ugyanakkor erőt adó háttér, mely nélkül minden egyébnek értelme vész. Egy közszolgálati feladat is elköteleződés – és vajon hogyan lehetne elköteleződést remélni valakitől ez ügyben, aki máshol meg nem áll helyt, vagy megfutamodik?”

„A  jó építész(et) legfontosabb tevékenységét abban látom, hogy egyensúlyt teremtsen az építést meghatározó három alapvető tényező között: használhatóság, gazdaságosság, kulturális érték  - ha úgy tetszik: szépség, bár ez relatív fogalomnak is tekinthető. A befektetési célú spekulációs építkezések  – tisztelet a nagyon ritka kivételnek – kizárólag üzleti haszonszerzésről szólnak.  A „nehezen kiismerhető erők által irányított állami beruházások” sokszor korrupció-gyanúsak – ezeket a helyzeteket messziről kerülöm.

Véleményem szerint az ilyesfajta közberuházásokat elkezdeni is nagyon másként kell; a párbeszédet nem csak a hogyanról, de a mitről és a miértről is széles körben kell folytatni – még ha időigényes és macerás is.”

Talál-e követőkre?

Libikóka

Méricskélhet rajta, aki akar, legfőképpen a képviselők. Két kérdés is akadt mérlegelni való. A múltkori 200 szóban a német nyelv oktatása volt mérlegen, akkor naivan azt hittem, hogy vége a több hónapja tartó hercehurcának. Sajnos nincs, és nemcsak engem érdekel, hogy mire megy ki a játék. Meg az is, hogy meddig lehet packázni a szülőkkel.

A másik – számomra a meglepetés erejével ható hír, amit olvasok a www.kismaros.hu –n, hogy gyógyszertár építésére érkezett ajánlat az önkormányzathoz. Most akkor mi van? A környék legszebb gyógyszertára  Kismaroson működik, a falu lakóinak megelégedésére. Nemcsak, hogy elegáns, de rugalmas is, kedves gyógyszerészkisasszonnyal az élen. Akkor minek még egy? Nem értem. Magyarázza meg valaki – nálam okosabb és tájékozottabb.

A mérleg másik serpenyőjébe csupa jót írhatok. A március 15-i nagyszerű előadást, és Hantos Bálint kitüntetését. Gratulálunk a műsort összeállító és betanító pedagógusoknak és a gyerekeknek! Bálintnak pedig további sikeres munkát kívánunk, jó helyre került a Vilcsek-díj.

Hogy ne csak mindig Kismaros kerüljön szóba, biztatok minden környékbelit, hogy ha még nem tette, látogasson el a  nagymarosi piacra. Gazdag választék várja a vevőket minden földi jóból, és a gyerekek se unatkoznak ott soha. Igaz, a felnőttek se.  Aki esetleg még  nem ismerné, itt tájékozódhat: www.agrikulti.hu, telefon 20/319-2225

Libikóka

Verőcén, Nagymaroson, Kismaroson 2010-ben megalakultak a német kisebbségi önkormányzatok. Kulturális és hagyományőrző programjaikkal gazdagítják és színesítik a települések kulturális életét. Német nyelvtanfolyamokat szerveznek, tartják egymással a kapcsolatot.

Nagymaroson és Zebegényben (ahol viszont nem alakult  nemzetiségi önkormányzat) nemzetiségi iskola működik. Kismaroson most kérték a szülők a nemzetiségi nyelvoktatás beindítását az iskolában, az óvodában ez már régóta jól működik.  Olvasom azonban a Kikiáltóban, hogy meglehetősen nagy vihart kavart a szülők ilyen irányú kérése.

Beszéltem a napokban egy asszonnyal, aki hónapok óta keres munkát a környéken. Azt mondja, ahol nyelvtudást írnak elő, ott elsősorban német, szlovák, román és orosz nyelvet ismerőket keresnek. Ez meglepő, hiszen az angol mindenhol nyerőnek látszik. Mégis, a nyelvek sorából az következik, hogy munkát elsősorban a környező országokkal kiépített piac adhat. Hallottam, hogy amióta megnyílt  a nyugati munkaerőpiac, ugrásszerűen megnőtt a németül tanulni akarók száma. Ezekre a nyelvtanfolyamokra főleg felnőttek jelentkeztek, akik a bőrükön érzik a német nyelvtudás hiányát.

Akkor miért van ekkora ellenállás a német nyelvvel kapcsolatban Kismaroson? Csak örülnünk kell, hogy a szülők belátták: nem feltétlen az angol nyelvtudás az egyedüli üdvözítő megoldás. A német nyelv nem könnyű, azonban ismerete mellett hipp-hopp könnyedén megtanulható az angol.

Láttam már ilyet, nem is egyet.  

Libikóka

Jópofa táblára lettem figyelmes a napokban, a fölirata így szólt: Kérjük a reklámanyagot nem behajítani! Hozzá a képen egy behajtani tilos tábla, és egy földgömb szép zölden, ahogy azt kell. Igen ám, a postaládából mégis reklámújságok kandikáltak ki.  Most akkor mi van? Kérik, hogy ne tegyék be, mégis bedobálják? Mellesleg mi ezeket olvasatlanul szoktuk kidobni.

Elkezdtem figyelni, hol van még kitéve hasonló kérés, hiszen  az ilyen óhajok, felszólítások nem véletlenek. Sok helyen láttam, hiszen szerencsére egyre többen értik meg, hogy mekkora pazarlást jelent a papírral. Jelzem: mindenhol ott voltak a reklámanyagok.

Értem én, hogy többeknek ez pénzt jelent. Akár úgy, hogy reklámozzák az üzletet vagy a terméket, akár úgy, hogy kis mellékállást jelent valakinek, ami pedig tudjuk, segítheti a családi kasszát. A mai világban egyik sem megvetendő dolog.

Nagyanyám mindig azt mondta, ha megkér valaki valamire, azt teljesíteni  illik, ha tudjuk. Bár  nem számoltam össze, hány darab újság maradhat meg, de tisztelettel kérem a szórólapokat szétosztókat, vegyék figyelembe a kérést!

A másik oldala a dolognak, hogy az újság közé csúsztatják be az ominózus lapokat. Ezért talán a posta kap pénzt. Tudja valaki, hogy hogyan lehet ezt lemondani? A fizetős lapnál megtehetem, hogy lemondom. Az ingyenesnél miért nem?

Libikóka

Mint minden településen, felénk  is történik  mindenféle. Jó dolgok is, és kevésbé jók is. Elhatároztam, hogy megírom, amit látok magam körül, vagy amiről tudomást szerzek, de nagyon kíváncsi vagyok az olvasók véleményére is. Ne tényfeltáró újságírást várjanak ettől a blogtól, arra sem időm nincs, sem kedvem. Mi több, nem is vagyok újságíró, csak egy, a faluban élő polgárok közül, aki észreveszi  a változásokat. Szeretném, ha mindezeket nem csak én venném észre, hanem más is.

S hogy miért Libikóka lett a nevem?  Mert ezzel is szeretném jelezni:  a mi  életünkben  is előfordul  minden, egyszer fent és egyszer lent vagyunk. Jó volna, ha többször lennénk fent, de ezt látszólag nem mi döntjük el. Mondom, látszólag. Mert a valóságban nem így van ez, lásd a nagymarosi  nagyszerű piac működését, vagy a wellness hotel körül kialakult helyzetet. Vagy a környékünkön mostanság felbomló önkormányzatokat. Rövid írásokkal fognak itt találkozni, így próbálom majd nem túllépni a 200 szót.

Azt előre szeretném közölni, hogy bár várom szíves véleményüket, trágár kifejezéseket, gyűlölködő mondatokat nem fogok tűrni ezen az oldalon. Nemcsak azért, mert ki nem állhatom őket, hanem azért sem, mert  nem az indulatok gerjesztése a célom. 

Szóval, mi újság a Dunakanyar bal partján?

Libikóka