Jópofa táblára lettem figyelmes a napokban, a fölirata így szólt: Kérjük a reklámanyagot nem behajítani! Hozzá a képen egy behajtani tilos tábla, és egy földgömb szép zölden, ahogy azt kell. Igen ám, a postaládából mégis reklámújságok kandikáltak ki. Most akkor mi van? Kérik, hogy ne tegyék be, mégis bedobálják? Mellesleg mi ezeket olvasatlanul szoktuk kidobni.
Elkezdtem figyelni, hol van még kitéve hasonló kérés, hiszen az ilyen óhajok, felszólítások nem véletlenek. Sok helyen láttam, hiszen szerencsére egyre többen értik meg, hogy mekkora pazarlást jelent a papírral. Jelzem: mindenhol ott voltak a reklámanyagok.
Értem én, hogy többeknek ez pénzt jelent. Akár úgy, hogy reklámozzák az üzletet vagy a terméket, akár úgy, hogy kis mellékállást jelent valakinek, ami pedig tudjuk, segítheti a családi kasszát. A mai világban egyik sem megvetendő dolog.
Nagyanyám mindig azt mondta, ha megkér valaki valamire, azt teljesíteni illik, ha tudjuk. Bár nem számoltam össze, hány darab újság maradhat meg, de tisztelettel kérem a szórólapokat szétosztókat, vegyék figyelembe a kérést!
A másik oldala a dolognak, hogy az újság közé csúsztatják be az ominózus lapokat. Ezért talán a posta kap pénzt. Tudja valaki, hogy hogyan lehet ezt lemondani? A fizetős lapnál megtehetem, hogy lemondom. Az ingyenesnél miért nem?
Libikóka
